Tragikus hirtelenséggel elhunyt Babicsek Bernát. A népszerű színész és zenész néhány napja lett - valószínűleg - füstmérgezés áldozata solymári otthonában. Eddig a hír. Ennyi információ elég is lenne ahhoz, hogy mindazok, akik szerették, ismerték, értesüljenek a tragédiáról, és méltó módon emlékezhessenek meg a "Barátok közt" és a "Szeress most" szereplőjéről. Ehhez képest, már napok óta újabb és újabb részletek derülnek ki a vélt vagy valós körülményekről, édesanyját nyilatkoztatják magukat újságíróknak nevező tollforgatók, az édesapja meséli el, hogyan törte rá fiára a teraszajtót, miután nem adott életjelet magáról, korábbi szerelme beszél Babicsek Bernátról - és még sorolhatnánk. Kérdés, hogy hol húzódik meg manapság a kegyelet határa? Mindent el kell mondani, mindennek utána kell járni? Miért nem lehet békén hagyni az érintetteket gyászukban, hogy teljes valójukkal megélhessék a szörnyűséget? Nyilván, az újságot el kell adni, a linkre rá kell kattintani, ez világos. De nem lehet ilyen esetekben "megállj"-t parancsolni senkinek? És ez csak egy eset a sok közül, amikor a józan észnek felül kellene bírálnia a mindenre elszánt és éhes bulvárt. Talán, majd egyszer ez az aranykor is eljön... (A fotó internetes forrásból származik.)
2022.01.03. 19:17 építészke
A kegyelet margójára...
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.