Mivel Magyarország eddigi leghosszabb napi televíziós szériájának készítői tisztában vannak a trendekkel, ezért úgy alkották meg a "Barátok közt" utolsó részének cselekményét, hogy az bármikor bármilyen irányban folytatható legyen. Lehet belőle néhány spinoff, amelyek Barta Zsolttal, Novák Lacival vagy éppen Berényi Miklóssal foglalkoznak, de a Mátyás király tér komplett léte is újra életre kelhet. Tegnap este boldogságban, örömben, kételyben és katarzisban sem volt hiány, minden néző megtalálhatta a maga számára fontos vérvonalat, cselekményszálat. Az utolsó néhány perces Rékasi Károly monológ pedig méltóképpen próbált meg elköszönni attól a sok-sok nézőtől, akik huszonhárom éven át követték a Mátyás király tér lakóinak mindennapjait, örömeit, bánatait. Természetes, hogy a mai világ már túllépett ezen a formulán, így el kellett halkulnia a zajos gangnak, le kellett kapcsolni az utolsó szereplőnek a villanyt, és rá kellett tenni a lakatot a nagykapura. Mivel azonban semmi sem tart örökké, még az is lehet, hogy egyszer kinyílik az a bizonyos kapu, felvillan az a bizonyos fény, és ismét zsivaj tölti meg a díszletek közötti komor világot. A "Barátok közt" majdnem negyed évszázadig létezett az újkori honi kereskedelmi televíziózás történetében, amely - valljuk meg - nem kis idő... (A fotó internetes forrásból származik.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.