Gondolat - Ébresztő

Vannak olyan pillanatok, amikor nem kell számolgatni a pontokat... Ez a pillanat jött el megint a magyar labdarúgó válogatott életében, amelyik csúfos kudarcot vallott a hollandok elleni selejtezőben...

Augusztusban még sikerült egy döntetlen játszanunk a csehek ellen, egy hete azonban már megalázó vereséget szenvedtünk a fociban nálunk jóval előrébb tartó Hollandiával szemben... Azt hiszem, nem lehet minősíteni a 8-1-es vereséget, és nem is kell... Érdekes, hogy amikor éltetni szükséges a válogatottat, akkor a szakemberek és a média képviselői is örömmel teszik mindezt, amikor pedig a temetés kerül előtérbe, hatalmas nekrológokat zengenek, és keresni kezdik a megoldást... Pedig a megoldás pofon egyszerű: a cca. két évtizeddel ezelőtti nemzetközi kudarc után néhány évvel fel kellett volna szántani a pályákat, bevetni ezeket gabonával, és akkor az országnak lett volna némi nyeresége a nagy zöld felületek összességéből... Amíg ez nem történik meg, addig lehet milliárdokat pumpálni a labdarúgásba, de egy szint felett ez már nem financiális kérdés... Ha a "narancsszínűek" ellen fejenként 10 millió forint lett volna az ígéret, akkor is vereséggel zártuk volna azt a fordulót, valószínűleg... Van, amit - ugyanis - nem lehet megvenni, létezik olyan dolog, amely gyakorlás, tehetség, hit és elszántság kérdése... A félidős 4-0 után nem csodálom, hogy nem volt a focistáknak hitük és elszántságuk, a baj az, hogy az oda vezető úton hiányzott belőlük a gyakorlás és a tehetség képessége... A kegyelem tizenegyest (amely, egyébként, jogos volt) Dzsudzsák Balázs kihasználta, de Devecseri Szilárd azért fejelt még egy öngólt - biztos, ami biztos... A mérkőzés végére "brazilos" fieszta-hangulat uralkodott el a stadion közönségén, mi pedig dobhattunk még egy lapát földet az amúgy is haldokló válogatott sírjára...

A keddi, Andorra elleni összecsapás sem azt hozta, amit vártunk... Természetesen, a köztes időben megint elindult a matek, de a két gólos győzelem borzasztó kevésnek bizonyult az üdvösséghez... Azt gondolom, egyszer végre nem számolni kellene, hanem focizni... Nem értem, hogy ami megy alsóbb osztályokban és fiatalabb kategóriákban, az miért nem megy a felnőtt válogatottban??? Győzelemként elkönyvelni a meccset - statisztikailag, természetesen - jogos, hiszen az évkönyvekben csupán az eredmény fog bekerülni... Az azonban, hogy egy félig amatőr gárdát csak ennyi találatos különbséggel sikerült megverni, elgondolkoztató... Az is, ahogyan ifj. Knézy Jenő a felelősöket kereste a mérkőzés alatt, de abba bele sem gondolt, hogy a média - legalább - olyan felelős a kialakult helyzetért, mint a szakemberek... Ha egyszer végre a helyén tudnánk kezelni egy győzelmet, és nem indulna el "szoborállítási akció" a gólszerző(k)nek (iróniával tessék olvasni), akkor - talán - mindenki értené és érezné, hogy hol a helyünk a nemzetközi labdarúgás világában... Egervári Sándor lemondása szintén kicsit visszás számomra... Az utolsó meccs előtt felállni, és elhagyni a hajót, olyan, mintha a vonatvezető behúzná a féket a nyílt pályán, majd kiugrana a szerelvényből... A végeredmény várható - a vonat valahol megáll majd... De biztosan az a vezető dolga, hogy magára hagyja azokat, akikért felel??? Azt gondolom, hogy a lemondás bejelentése elkerülhetetlen volt, de az Andorra elleni összecsapás után kellett volna érvényesíteni... Még egy világverseny, tehát, ahol nem képviseltetjük magunkat... A múlton lehet rágódni, de a jövőbe kell(ene) tekinteni... Amíg tényleges edzés és számonkérés nem lesz, csak a trénerek mutogatják úton-útfélen a FIFA különböző megszerzett licenszeit, addig ne is várjunk változást... Elő a kapákkal és a magokkal, hátha, jövőre az aratás élő közvetítését is annyian néznék majd a televízióban, mint a múlt hét pénteki mérkőzést... Ha nem, akkor sem történne semmi, nem ez lenne az m1 első bukása nézettségi fronton...

A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!