Egervári Sándornak megint magyarázkodnia kellett... A folyton reménykedő kapitány a tegnap esti, csehek elleni összecsapás után azt mondta, hogy sokat tanultak a látottakból...
Ezzel a kijelentéssel nincs is semmi baj, a probléma ott van, hogy a sok-sok látott dolgot nem ártana néha beépíteni a játékba is... Nos, ez Csehország ellen nem ment, hiszen 1-1-es döntetlent játszott a magyar válogatott... Azt hiszem, naivság lett volna elhinni, hogy egy barátságos mérkőzésen is lehet nyerni a nálunk kicsit előrébb tartó csehek ellen (fociban, legalábbis), de azokat a védelmi hibákat, amelyeket elkövettek a mieink, szeptemberben Románia ellen már nem tehetik meg... Ha a tegnap esti meccs alapján kellene tippelnem, azt mondanám, hogy a románok ellen nem sok esélyünk van arra, hogy elkerüljünk egy kiadós zakót, de - magyarként - bízom benne, hogy mégsem ezt a forgatókönyvet írja majd nekünk az élet... És arról még nem is szóltam, hogy a végeredmény egy szerencsés tizenegyesnek köszönhető, szóval, benne volt a pakliban, hogy igencsak kikapunk - de nem ez történt... Összességében, egy roppant enervált magyar válogatott állt szemben a cseh nemzeti tizeneggyel, és a sorsnak köszönhetően a "húsz plusz két bal láb" nem kényszerült leszegett fejjel elhagyni a pályát...
Az eredménynél és a játéknál sokkal fontosabbnak érzem a közvetítés minőségét... Azt kell mondjam, elég minősíthetetlen módon kommentálta a történteket az éppen "szolgálatban lévő" ifj. Knézy Jenő... Természetesen, nem azzal van baj, hogy hangban "nekünk lejtett a pálya", hanem azzal, hogy ez a lejtés a megengedettnél nagyobbra sikerült... Ha valaki végighallgatta Jenő szavait, akkor észrevehette, hogy egy-egy magyar helyzetnél olyan mértékben emelte fel a hangját, mintha - legalábbis - a guantanamo-i fogolykérdést sikerült volna megoldania Obamának... Akkor is, amikor messze voltunk attól, hogy helyzetbe kerüljünk, ok nélkül dicsérte a válogatottat... Még egyszer mondom, nem azzal van bajom, hogy magyarként nem ellenünk beszélt, hanem azzal, hogy a szurkolást kicsit túlzásba vitte... Egyébként is, azt gondolom, hogy egy profi sportriporter tud pártatlan maradni - még olyan helyzetben is, amikor elragadnák az érzelmei... Pláne, úgy, hogy a magyar csapat - egyébként - csapnivalóan játszott, szóval, semmi alapja nem volt a túlzott tömjénezésnek... Ami pedig a megítélt tizenegyes értékesítését illeti, komolyan azt gondoltam, hogy Dzsudzsák Balázs "kapufa-kapufa-kapufa-kapufa-háló" kombója után után még egy siófoki luxusingatlant utal ki neki "izibe"... Lássuk be, az a büntető a szerencsének köszönhetően lett gól, ezt el kellett volna ismerni... De nem ez történt... Knézy-hez képest Egervári sokkal tárgyilagosabban beszélt... Természetesen, a két nyilatkozó nem összehasonlítható, de a magánvéleményem az, hogy utóbbi szimpatikusabb volt... Remélem, nemcsak nekem, hanem másoknak is...
A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.