Gondolat - Ébresztő

Ezt a megállapításomat még akkor is fenntartanám, ha a mű azzal kezdődik, hogy a benne szereplő karakterek mindegyike a kitaláció műve... Aki kicsit is ismeri Kőváry Anett életét, rájöhet, hogy sok körülmény és személy a valóságban is megtalálható...

Az ajánló szerint, "Végvári Vanda pont úgy száguld végig az életen, mint versenyautója a pályán. Rádiózik, bulizik, belekóstol az autóversenyzésbe, miközben járja a világot. Külső szemlélő számára irigylésre méltóak a mindennapjai, de belülről azért nem minden kerek. Túl két váláson szinte megszállottként űzi a szerelmet, randevúról randevúra keresi az igazit, s közben egy kicsit önmagát is. Az izgalmas utazásnak azonban csak egy végállomása lehet... Kőváry Anett, a Class FM 'Morning Show'-jában országosan ismertté vált hírolvasó-hírszerkesztő első regényének főhőse nemcsak izgalmas helyzetekbe, hanem idiótábbnál idiótább férfiakba is botlik, a tévedéseket pedig irigylésre méltó öniróniával és humorral próbálja feldolgozni. Eközben rendületlenül hiszi, hogy a mese a királylányról valósággá válik." Akik el szeretnék olvasni a Balázséktól azóta már távozott fiatal hölgy regényét, a 'Mindjárt harminc'-at, ne lapozzanak... Akik nem, ők bátran tegyék ezt!!!

Mielőtt bármit is írnék a műről, szeretnék visszakanyarodni a bejegyzés címéhez... Hiába szerepel a könyv elején az a panel-mondat, hogy "valamennyi személy, helyzet, helyszín és történet a fantázia szüleménye", akik ismerik Anett általa a hallgatókkal megosztott történeteinek sorát, rájöhetnek, hogy ez valójában az ő életéről szól... Azt gondolom, ezzel nincs semmi baj, és csak a felesleges félreértések és perek miatt nincsenek valós nevek a sztoriban... Amely - egyébként - nagyon jó, a stílus pedig rendkívül olvasmányos (örülnék neki, ha az én készülőben lévő első könyvem így sikerülne - majd meglátjuk)... Az egyes szám első személyben megírt regényben általában ott szerepel káromkodás, ahol az indokolt, és minden igeidő rendben van, kivéve egyet: a 68. oldalon az "aki Balázsnak hívnak" nekem kicsit furcsa és "igeidő-idegen"... Egészen a 148. oldalig nem értettem az idő- és helyszínugrásokat, de ez betudható a saját gyengeségemnek... Utána már világos volt, hogy mi az, ami elbeszélés, és mi az, ami az olaszországi szobában történik... A regényen végigfut egy számomra szintén furcsa dolog: a nevek előtt Anett 'a' betűt használ - a 178. oldalon 'a' Márkról és 'a' Rolandról ír, a 332. oldalon is 'a' Márk kerül szóba, és ez a "névelős nevezés" mind a majdnem 500 oldalon megfigyelhető... Nekem természetesebben hangzanának a nevek 'a' betűk nélkül... A 205. oldalon kiderülő nicknév, azaz a 'Fighter Princess' aranyos, öt oldallal később ez a mondat a két "rajta" szó miatt különös: "Az ötpontos biztonsági öv lógott rajta, alig fogott valamit rajta"... A kicsit celebbé vált Anett - egyébként - nagyon szép leírásokat alkalmaz a műben... A 217. oldalon "a rétek, mezők, dombok megadóan terültek szét a napsugárlándzsák döfködésében"... Néhány oldallal később pedig "lassacskán lecsippantom a vadhajtásokat magánéletem elburjánzott fájáról"... Egészen a 353. oldalig azt gondoltam, hogy sikerült eredeti kérdéseket feltennem a volt rádiósnak néhány hónappal ezelőtt egy interjúban, de rá kellett jönnöm, hogy én is belefutottam a panel-kérdések virtuális falába... A hajnali kelésre vonatkozó érdeklődést - ugyanis - Anett rutinosan mindig ugyanazzal a mondathalmazzal válaszolja meg, ahogy azt nekem is tette: "Ezt az ember vagy csinálja, vagy nem."  Ennyit az eredetiségemről... A 379. oldalon egy egyszerű nyelvtani hibára lettem figyelmes, a "futattam a programot" kifejezésből kimaradt egy "t"... Húsz oldallal később nem értettem a VW rövidítést - illetve, értettem, hogy ez a főszereplőre vonatkozik, de mind a Végvári, mind a Vanda sima "v"-vel íródik a könyvben, így a "w" nekem felesleges... A 408. oldalon fellelhető "a gasztronómia zsákutcája" kifejezésből kiérződik az autóját "gyászoló" Sebestyén Balázs hatása, végül pedig a 417. oldalon található "hogy hogy a francba" kapcsolatból én az első "hogy"-ot kihagytam volna... A fentieket persze nem kekeckedésnek szántam, csupán arra gondoltam, hogy egy kicsit jobban kifejtem a véleményem az átlagoshoz képest (ezért lett a bejegyzés is kicsit hosszabb a szokásosnál)... A könyv, egyébként, nagyon jó, bár, szerintem, nem vált volna kárára, ha egy kicsit rövidebb... Néha azt éreztem, hogy túlságosan bő lére van eresztve - szerintem egy cca. 350-400 oldalas hosszban lett volna még "igazibb"... Az nem kérdés, hogy elsősorban a hölgyeknek ajánlott, de a férfiak is nevetve fogják falni a lapokat... Ezt kívánom mindenkinek, aki a kezébe veszi!!!

A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!