Gondolat - Ébresztő

Volt már "kiemelt" celeb hölgy nálam, most pedig adott egy e-mail interjút a megkeresésemre. Ennek a szerkesztett és Általa is jóváhagyott verzióját olvashatják a mai bejegyzésemben.

- Kedves Anett! Először is, szeretném megköszönni, hogy a blog olvasóinak rendelkezésére álls Egyben biztos lehetsz, a Class FM és a közted lévő viszony ebben az interjúban nem fog előkerülni, mert én azt gondolom, hogy ez két fél magánügye. A kérdések közt vannak azonban, amelyek a ’Morning Show’-s időkre vonatkoznak. Amennyiben ezekre nem szeretnél válaszolni, tökéletesen megértem, legyen ez teljes mértékben a Te döntésed. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején: ki vagy Te? Minden érdekel, ami Neked erről a kérdésről eszedbe jut.

- A végletek embere – és ebben minden benne van. Tipikus halak jegyű vagyok, képes vagyok lelkesedni valamiért, majd pár perc múlva unottan elfordulni ugyanattól a dologtól. Szintén a csillagjegyem egyik jellemző tulajdonsága, hogy elvárom: a környezetem megértsen, miközben az adott szituációban én sem látok teljesen tisztán. De igazából azt, hogy ki is vagyok én, nem nekem kell meghatároznom, hiszen én teljesen másképp látom magam, mint a kívülállók.

- 31 évvel ezelőtt éppen ezen a napon születtél Sárospatakon, de gyermekéveidet Olaszliszkán töltötted. Hogy emlékszel ezekre az esztendőkre?

- Ideális, meseszerű gyermekkorom volt, az én imádott kis zempléni falumban. Rengeteget csavarogtunk a barátnőimmel, bandáztunk a helyi és környékbeli fiúkkal, csínytevéseket követtünk el, mint minden életrevaló gyerek. A családommal nagyokat kirándultunk, a Bodrog partján sátoroztunk, végtelenül boldog és gondtalan évek voltak, imádtam minden percét.

- Gondolom, sok csínytevést követtetek el a nővéreddel, elmesélnéd közülük egyet, amely valamilyen okból emlékezetes a számodra?

- Volt egy neonrózsaszínű gumilabdám, amit a nővérem és a barátnője valahogyan kilyukasztott focizás közben. Cserébe én a tesóm kedvenc plüssfigurájára ráírtam filctollal, hogy „hülye”. Ennél komolyabb afférunk nem nagyon volt, meg kettőnk közül a tesóm volt inkább a „jó kislány” a családban, a legtöbb csínytevést inkább egyedül, vagy a barátnőimmel követtem el.

- Nem olyan régen meséltél arról a ’Morning Show’-ban, hogy vasárnap reggel nem alhattatok túl sokáig a szombati bulik után, mert ki kellett mennetek a földekre. Gyakran jártál el bulizni?

- Igen, azt mondhatom, hogy igen. A tesóm 5 évvel idősebb nálam, a szüleim nyugodt szívvel bíztak rá, ő pedig volt olyan cuki, hogy mindenhová vitt magával, teljesen egyértelmű utánfutója voltam. A közeli településre, Tolcsvára, valamint Sárospatakra jártunk főleg diszkóba. Micsoda bulik voltak! Coco Jumbo, Fan Factory, Hip Hop Boyz és Happy Gang. Gyönyörű ’90-es évek!

- Ha már buli, akkor óhatatlan a kérdés: milyen volt az első szerelem? Gondolom, Te is óvodában találkoztál először a Nagy Ő-vel, ahogy sokan mások.

- Igen, Bodnár Gabi még egy puszit is adott a babaház háta mögött. Ennél több nem történt köztünk.

- A szerelmeket aztán egy – szerinted is – elhamarkodott házasság követte. Miért mentél férjhez, és aztán mi volt az oka az elválásnak? (Ha mindez publikus)

- Miért mentem férjhez?! Amiért az emberek általában: mert azt gondoltam, megtaláltam az igazit. De nagyon korainak bizonyult, 21 éves voltam. Ezért váltunk el.

- Néhány hónapja köztudott, hogy újra Rád talált a szerelem egy pilóta személyében. Szintén az egyik reggeli adásból derült ki, hogy az otthoni nagy bemutatás már megtörtént, a kérdés csupán az, hogy ebből lehet házasság?

- Igen.

- A megismerkedéskor tudta a párod, hogy Neked mi a foglalkozásod, és azt, hogy az egyik nagy kereskedelmi rádióban dolgozol?

- Valójában már régről ismerjük egymást, csak most jött el az ideje, hogy szerelembe essünk.

- A bulvármédia szerint, alaptagnak számítottál a ’Morning Show’-ban, mintegy negyedik műsorvezető voltál a reggeli produkcióban. Te is ezt gondolod erről?

- Csak a hallgatók véleménye számít.

- Hogy dolgoztad fel azt, hogy az idők folyamán egyre népszerűbb lettél. Egyszer azt nyilatkoztad, hogy szerencsésebb helyzetben vagy Balázséknál, mert őket arcról is felismerik. Ez mennyit változott az utóbbi időben?

- Nem hiszem, hogy ez népszerűség, továbbra is inkább csak ismertségnek tartom. De őszintén mondom, igazán meglepett az a szeretet, amit a hallgatóktól kaptam a távozásom óta. Sőt, ami a legmeghatóbb, szakmabeliek is „együttérzésüket” fejezték ki, olyan kollégák vették a fáradtságot, és hívtak fel, hogy elmondják véleményüket, akikkel hosszú évek óta nem beszéltem.

- Tehernek vagy áldásnak érezted, hogy a bulvársajtó egyre többet foglalkozott Veled az utóbbi időben?

- Leginkább furcsa volt. De, szerintem, ez sem annyira a személyemnek szólt, mint magának az eseménynek. Lecsengett gyorsan, mint minden háromnapos csoda, ugye.

- Mennyire volt megerőltető a mindennapi hajnali ébredés és munka?

- Ezt az ember vagy csinálja, vagy nem. Mármint, ha benne van, ugye, akkor nincs sok választás. :) Sokan azt gondolják, nekem nem volt más a munkám, csak "ctrl c – ctrl v", felolvasni a netről összeollózott híreket, meg mit tudom én még, miket mondanak az emberek, pedig volt benne meló bőséggel. Ahhoz, hogy alaposan fel tudjak készülni, sokáig minden nap 3.30-kor keltem, aztán a vége felé ez kitolódott 4-re. Plusz – ezt is kevesen tudják – a hosszú, negyedórás hírblokkhoz előző este minden híradót végignéztem, és előkészítettem a legfontosabb eseményeket, vagyis esténként még két - két és fél órát dolgoztam.

- Elmesélnéd, hogyan telt egy átlagos napod, miután Abaházi Csabától elköszöntél a 10.00 órai hírek után a rádióban?

- Mint mindenki másé: főztem, takarítottam, csekkeket fizettem be, barátokkal találkoztam. Ez nem változott, csak most nem kell korán kelnem.

- Az is többször szóba került reggelente, hogy a fűtéssel és a főbérlővel is voltak gondjaid az albérletben. Most minden rendben van velük?

- Persze.

- Kikerülhetetlen a téma: az autóversenyzés. Arról már több fórumon lehetett olvasni és hallani, hogy Te hogyan kerültél be ebbe a világba. Engem az érdekelne, hogy mostanság hogy érzed benne Magad, mert régebben – ahogy Te nyilatkoztad valahol, a hullámzó teljesítményednek is köszönhetően – kicsit frusztrált voltál?

- A téli szünet az autóversenyzésre is érvényes, ilyenkor nincs semmi, úgyhogy erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni. Várom nagyon a szezonkezdést a Forma 1-ben és a WTCC-ben is.

- Miben nyilvánul meg az a fajta segítség, amelyet a Michelisz Norbert és Wéber Gábor nyújtani tud? Elemzitek a pályákat, beülnek melléd a kocsiba, segítenek technikai tanácsokkal ellátni Téged?

- Az első évben így volt, igen, de a másodikban már nem volt erre idejük, hiszen mindketten a WTCC-ben versenyeztek.

- Mekkora a rivalizálás a csajok között? Vannak beszólások, intrikák, elcsípett gesztusok és mondatok, vagy mindenki a maga dolgával van elfoglalva?

- Én leginkább magammal foglalkoztam, igen, de ebben az is közrejátszott, hogy tisztes távolságra voltam az élmezőnytől. Az elején voltak verseny közben csaták és boxutca béli viták is, de hol nincsenek?!

- Jelenleg az autóversenyzés adja életed fő részét?

- Nem.

- Mit gondolsz, mennyire fogsz győztesként kikeveredni a Téged elért média-felhajtásból?

- Ez nem média-felhajtás. Ahogy már mondtam is, pár napig tartott csak, talán, nem is annyira rólam szólt, mintsem azt használták ki a bulvárlapok, hogy Balázs nevét bele tudták írni a címekbe, és valótlanságokkal próbáltak összeugrasztani minket. De, a franc tudja, talán, mégis szólt kicsit rólam is. Lehet, hogy hiteltelennek és hihetetlennek hangzik, de máris győztesnek érzem magam, ám ez nem a körítésnek köszönhető. Az én életemben soha, semmi sem történt véletlenül. A legnagyobbnak tűnő tragédiáról is bebizonyosodott később, hogy csak valami sokkal-sokkal jobb kezdetét jelentette. És ez most is így van/lesz. Egyszerűen tudom.

- Vannak-e már újabb felkérések (anélkül, hogy konkrétumokat kérdeznék), vagy jelenleg a szabadúszók boldog (?) világát éled?

- Csak élvezem, hogy nem kell korán kelnem, és megnézhetem a reggeli televíziós műsorokat.

- Melyek a rövidebb célú terveid?

- Ezeket megtartanám magamnak. :)

- És melyek a hosszabb távú céljaid?

- És ezeket is. :)

- Rendben. Sok sikert kívánok a ki nem mondott vágyakhoz, célokhoz, és köszönöm az interjút. Remélem, hogy hamarosan újra hallhatunk majd valamelyik rádióadón, addig pedig kitartást a mindennapokhoz! Az olvasóknak pedig azt üzenem, hogy kövessék Anettet a Twitteren és a Facebook-on, ahol az aktív felhasználók virtuális életét éli.

A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!