Komoly diplomáciai konfliktus keletkezett abból, hogy hazánk nemrégiben kiadta Azerbajdzsánnak a baltás gyilkos néven elhíresült férfit... Természetesen, nem cél ennek politikai magyarázatát megtalálni eme blog keretein belül, de eszembe jutott egy régi emlék...
Sajnos, egy vallomással tartozom mindenkinek... Néhány évvel ezelőtt olyat tettem, amelyet nem lett volna szabad... Történt, ugyanis, hogy vidéken járva, sokszor láttam teneheket a kertek alján vagy a legelőn... Én a hagyományos fajtákhoz voltam szokva, ám egyik alkalommal egy lila mintázatú példányba botlottam... Nem kellett sok idő ahhoz, hogy felbosszantsam, így nekem ugrott a jószág... Mivel nem tehettem mást, kénytelen voltam elvenni az életét, amely cselekedetemet a mai napig nem tudtam feldolgozni...
Ott feküdt előttem szegény állat kiterülve, miközbn a kezembe lévő késről csöpögött vörös vére a legelő zöld füvére... Nem gondoltam volna, hogy az esetből politikai botrány lehet, de később mégis megtalált a svájci igazság-szolgáltatás legfőbb szerve, hogy adjak nekik magyarázatot a tettemre... Sajnálatos módon, nem tudtam épkézláb válaszokkal szolgálni kérdéseikre, így bevittek az illetékes rendőrségre, ahonnan hónapokkal később egy bírósági tárgyalóteremben találtam magam, és a fejemre olvasták meggondolatlan tettem lesújtó következményét... Két év letöltendő börtön-büntetést kaptam a lakhelyemhez közel...
Az a helyzet, hogy jelenleg még egy év hátravan a büntetésemből, és a minap láttam az azeri gyilkos hazájának történő kiadatását... Arra gondoltam, hogy én is kérvényezem szabadságvesztésem letöltésének folytatását abban az országban, amelyiket megkárosítottam tettemmel... Egy szó, mint száz, kérem kiadatásomat Svájcba!!! Nekem is menne másnap a koszorúzás az egyik kantonban, illetve szeretném felkeresni az elhunyt állat bázeli és genfi rokonait bocsánatkérés okán... Jogos büntetésem letöltése után pedig nemzeti hősként tudnék letelepedni az országban, amelynek promotálását is szívesen vállalnám... Azt gondolom, hogy sokat tehetnék a magyar-svájci diplomáciai viszony fenntartása érdekében, amely erőfeszítéseimet - remélem - díjazni fogják a jövőben...
Már nemcsak a talapzatot, hanem a teljes alakos szobromat is látni véltem Bern egyik főterén, amikor felébredtem... Arra gondoltam, hogy nem igazságos a világ... Nemcsak Grid Girl nem lehettem, valószínűleg, hősként sem fogok bevonulni soha Svájcba... Marad a blogolás és még egy bocsánatkérés, hogy kicsit eltértem a megszokott tematikától... Holnap visszajutok a gyökerekhez, remélem...
A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.