Gondolat - Ébresztő

Ahogy ezt a rendszeres olvasóim tudhatják, ez a blog alapvetően a celebek és a bulvár világát veszi időről-időre górcső alá... Tavaly ilyenkor egy elképzelt Karácsonyt tölthettünk Gáspár Győzőékkel Salgótarjánban sok-sok ismert ember társaságában... Úgy gondoltam, idén ez a nap ne a szokásos semmitmondó hírekről szóljon, hiszen azokból év közben van úgyis bőven...

Felkeltem, hát, nem is olyan régen, és kipillantottam az ablakon... Tegnap este hazafelé menet még havazott, így azt gondoltam, mégiscsak fehér Karácsonyunk lesz a vészjósló meteorológusok előrejelzései ellenére... Legalábbis, Budapesten... Ma reggelre azonban a fehérség eltűnt (foltokban maradt meg csupán), így nyugodtan hívhatjuk "feketének" ezt az ünnepet... Hacsak estig nem történik valamilyen csoda... Leültem, hát, a laptop mellé egy forró kávé társaságában, és elgondolkoztam az elmúlt időszakról... Az ember - ugyanis - általában kétszer vet számot addigi életével... Születésnapja környékén és Karácsonykor... Én is ezt teszem most...

Körülbelül másfél éve vezetem ezt az internetes felületet, amely időszak alatt sok írás megjelent a tollamból, pontosabban, a klaviatúrának hála... Nyilván, voltak rosszabbak és jobbak, ahogy ez egy napló esetében lenni szokott... A barátaim mindig azt kérdezik tőlem, hogy - egyrészt - miért írok a celebekről és a bulvárról, másrészt pedig, hogy tényleg érdekel-e engem ez a világ... Nos, a két kérdésre összefüggő választ tudok csak adni... Azt gondolom, hogy mindenkinek vannak érdeklődési területei az életében, csak nem biztos, hogy a tükörbe nézve bevallja ezt magának... Elképzelhető, hogy elnyomja, így egy szeletét mindenképpen elveszti személyiségének... Nekem is van érdeklődési köröm, és igen!!! Ez - többek között - a sokat szidott média világa... Nyilván, nem kevés esetben jogos a kritika a televíziókkal szemben (elsősorban a két "naaagy" kereskedelmi csatornára gondolok), hiszen valóban manipulálják az embereket... Nem biztos, persze, hogy mindig a jó irányban... De ennek is - mint majdnem mindnennek - két oldala van: ad1 - tegyük fel a kérdést magunknak, hogy mi manipuláltunk-e valaha is valakit az életben???; ad2 - ez a manipuláció minden esetben a jót szolgálta-e??? Nos, az első felvetésre a válasz, nyilván, az "igen", hiszen olyan olvasóm nem hiszem, hogy lenne, aki még nem próbálta meg valamilyen eszközzel befolyásolni a saját vagy mások életét... A második kérdésre a válasz egyértelműen a "nem", hiszen ellenkező esetben csupa Teréz anyával találkoznánk életünk folyamán... Szóval, engem bizonyos szinten érdekel a celebek világa, különben nem írnék róluk... Természetesen, nem tisztem reklámozni ezt az életformát, de jól esik megosztani gondolataimat másokkal... Ha ez - néha vagy gyakrabban - a másik oldalról is pozitív reakciókat vált ki, akkor már megérte az erőfeszítés...

Ez alatt a másfél év alatt a magánéletemben is radikális változások következtek be... Egyrészt, örökre elveszítettem Édesanyámat, akinek a hiányát mostanáig sem sikerült befoltoznom a lelkemben... Nem kell mondanom senkinek, akinek már nem él egyik vagy másik szülője, hogy milyen érzés "meglátogatni" Őt (Őket) azon a helyen, ahová utolsó útján kísértük... Csak remélni tudom (de tudom), hogy minden egyes percben Anyukám figyel rám, és a helyes utat jelöli ki számomra... (Az pedig egyáltalán nem érdekel, hogy erről a transzcendentálisnak mondott világképről kinek mi a véleménye!!!) Ennek ellenére, borzasztó az a tudat, hogy soha többé nem tudja az ember - mondjuk - megpuszilni azt, akit nagyon szeret... Éppen ezért üzenem azoknak, akik ma külön töltik szüleiktől az ünnepet, hogy amint lehet, gyorsan fussanak oda hozzájuk, és ne szégyelljék bevallani nekik, hogy borzasztóan szeretik őket!!! Még akkor is, ha ez sokaknak nehezére esik... Nem akkor kell tükörbe nézni, és ostorozni magunkat, amikor már késő, hanem addig kell cselekedni, amíg lehet!!! Azt a kifogást pedig, hogy "én már kinőttem az ölelgetős korszakomból", nem szeretném hallani!!!

Fentieknél sokkal jobb hír, hogy ezen időszak alatt ismerkedtem meg egy olyan lánnyal, akivel teljes mértékben kiegészítjük egymást... Azt gondolom, hogy remekül tud kezelni, és ezt nemcsak azért írom, mert tudom, hogy olvasni fogja ezeket a sorokat... Nem tudok neki eléggé hálás lenni azért a sok jóért és élményért, amit Tőle kaptam... Amelyek nélkül én biztos, hogy nem az az ember lennék, aki most vagyok... Jóval kevesebb... Fenntartásokkal ugyan, de még azt is elviseli, hogy a kelleténél többet van a közelemben hordozható számítógép... Igaz, hogy megismerkedésünk alkalmával szóba került a blog-téma, de - szerintem - nem gondolta volna, hogy ez valós "veszély" rá nézve... Igazából, nem is az... Hanem hobbi, amely megvalósítása nélkül az ember ugyancsak kevesebb lenne... Én is... Biztos vagyok benne, hogy Kismókussal még nagyon sok élmény áll előttünk az életben!!!

Remélem, senki nem vette zokon a kissé hosszúra sikerült vallomást, és nem olvasott volna ezen sorok helyett valamelyik névtelen hírességünkről Karácsony reggelén... Ha igen, elnézést érte!!! Bízom abban is, hogy sikerült egy kicsit ráhangolnom Mindenkit a békés ünnepre, és nem a politika vagy a bulvár világával lesznek sokan elfoglalva a következő napokban... Csupán annyira, hogy továbbra is olvassák a bejegyzéseimet... Hiszen ez a blog sem érne semmit, ha nem lennének olyanok, akik - ilyen vagy olyan okból - megnyitják az oldalait időről időre, és belelapoznak az újabb és újabb fejezetekbe... Köszönet érte!!!