A bejegyzésünk címét "hestegelte" legutóbb megosztott fotója mellé Csonka András. Annak ellenére, hogy a koronavírus-járvány immáron a harmadik hullámában szedi áldozatait, bíznunk kell abban, hogy egyszer vége lesz ennek az időszaknak, és - bizonyos értelemben - visszatér minden a régi kerékvágásba. Az emberek beülnek a kávézókba, a mozikba és a színházakba is. Akkor biztosan nem fog üresen tátongani letakarva a Játékszín nézőtere sem, ahogy azt mostani állapotában megmutatja az népszerű színész. András folyamatosan megannyi színdarabban játszott különböző teátrumok világot jelentő deszkáin - ennek azonban már közel egy éve - kisebb-nagyobb megszakításokkal - vége. Ha őszinték akarunk lenni, akkor bevalljuk magunknak: nemcsak neki hiányzik a közönség, hanem nekünk is az az élmény, amely minden este egyszeri és megismételhetetlen, amelynek végén elementáris erővel csap az elégedett néző a tenyerébe, és amely energia hatására továbblendülünk közösen napról napra. Ez most mind hiányzik, ki tudja, meddig... (A fotó internetes forrásból származik, az eredeti bejegyzés itt tekinthető meg.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.