Gondolat - Ébresztő

2014. április 4-én hunyt el Szabó Gyula színművészünk... Ennek kapcsán jelentkezett tegnap este a TV2-n Hajdú Péter és csapata egy exkluzív interjúval, amelyet Szabó Zsófival készítettek a napokban - megszakítva ezzel a nyári szünetet...

Az ifjú színésznő úgy gondolta, hogy megtöri a csendet, és most érzett magában annyi erőt, hogy megszólaljon... Azt mondta, ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy beszélni tudjon az édesapjához fűződő viszonyáról... Előző nap készült vele egy elő-interjú, amelyben olyan érzéseket mesélt el, amelyeket előtte még sohasem... Úgy érezte, tartozik ennyivel azoknak, akik szeretik őt... Elmesélte "Éjcs Pí"-nek, hogy édesapja velük már tudott foglalkozni eleget, de féltestvéreivel, akik nagyobbak nála, még nem, hiszen akkor nagyon sok elfoglaltsága volt a népszerű színésznek... A 'Jóban Rosszban' szereplője kívülről fújta a dalait, verseit, és nagyon sok időt töltött vele a színházban, mert roppant szoros volt a kapcsolat közöttük... Az ő kedvéért zongorázott kiskorában Zsófi, mert édesapja mindig csodálattal nézte, amikor játszott... Ő nem szerette ezt a hangszert, de a Nemzet Színésze kedvéért megtanult rajta játszani... Földöntúli szerelem volt köztük, és tudat alatt elhatárolódott édesapja betegségétől, amely - természetesen - nagyon megviselte őt... Nem érti, hogyan lehetett volna felkészülni a legrosszabbra, mert - szerinte - ez lehetetlen... Ő nem a beteg édesapját látta, és minden nap megfordult a fejében, hogy meghalhat... Ez az érzés kicsit elhalványult, amikor kiköltözött külföldre, és ezt a természetes leválás részének tekinti... A színészóriás halála előtt éjjel-nappal dolgozott, és már egy hete érezte, hogy haldoklik, mégis halogatta a meglátogatását... Aznap is húzta az időt, de nem tudja, hogy miért... Nem sokkal azelőtt távozott el örökre az édesapja, mielőtt ő hazaérkezett... Úgy érzi, hogy soha nem fogják elengedni egymás kezét, majd elsírta magát a csinos színésznő...

A beszélgetés további részében kiderült, hogy megfordult Zsófi fejében az öngyilkosság gondolata, mert neki tényleg Szabó Gyula volt a mindene... Később rájött, hogy édesapja nem azért halt meg, hogy ő kövesse, és már kicsi kora óta rettegett attól, mi lesz, ha a Nemzet Színésze itthagyja a földi színpadokat... Mindig azért imádkozott, hogy sokáig éljen, és az imái meghallgatásra találtak... Édesapja halála után üresnek érezte az életét, csak a rutindolgokra koncentrált, és nem törődött igazán a jövővel... Zombiként élte a mindennapjait, a munkahelyén látta az aggódó pillantásokat, a barátait nem hívta vissza - tehát, mindenkit elmart maga mellől... Nem érdekelte senki és semmi, azt gondolta, hogy ennek a létnek így nincs értelme... Amikor egy 13 éves kislány írt neki a közösségi oldalán, hogy ő a példaképe, és olyan akar lenni, mint Zsófi, rájött, neki élnie kell, és a TV2-nél is visszavonta a felmondását, amelyet előzőleg megtett... Hajdúnak arra a kérdésére, hogy mi lett volna a következő lépcsőfok, Zsőfi némán megvonta a vállát... Kis idő után elkezdte érezni, hogy eljött az a pillanat, amikor örült annak, hogy él, hogy süt a nap, hogy ízlik az étel, hogy milyen a haja, stb... Végtelenül hálás mindenkinek, aki szeretettel fordult feléje, és kinyújtotta neki a karját... Nagy Tamás volt az, akit az édesanyja felhívott, amikor Szabó Gyula meghalt, és ő volt az, aki elmondta neki a szomorú hírt... Ő az elmúlt években mindig mellette volt - hol főnöki, hol baráti, hol szerelmi összefüggésben... A színésznő nagyon szereti a sorozat egykori producerét, ennek ellenére, őt is elmarta maga mellől a gyász időszakában... Zsófi most új életet kezdett, és úgy gondolja, hogy egykori párjával egyikőjük sem volt boldog abban a kapcsolatban, annak pedig úgy nincs értelme... Készen áll az új életre, most teszi le ennek alapköveit, és igyekszik egyenesebb tartással menni az úton, mint eddig... Hajdú Péter a diskurzus végén sok sikert kívánt neki, megölelték egymást, mialatt Szabó Gyula egyik vesével véget ért az adás...

A végére pedig egyetlen intelem az olvasóknak: nem fenyegetésképpen írom, de jövök én még divatba...