Már akkor, amikor kiderült, hogy Klapka György elveszi élete párját (a hölgy a sokadik ilyen), biztosra vettem, hogy a lakodalom nem lesz botránymentes... És nekem lett igazam... Azt nem tudni, hogy keresték-e a bajt, vagy jött magától, mindenesetre, az egyik vendég odacsapott az asztalra...
Ez történik akkor, ha az Arany Alkonyban szabadjára engedik a bentlakókat, és a DJ-pult mögött Dévényi Tibi bácsi keveri a retrót... Nos, a hétvégi esküvő, természetesen, nem ott, hanem a Barabás Villában került megrendezésre, és a zenész sem a jó öreg televíziós volt, de elmondható, hogy az átlagéletkor az idősotthonihoz közelített (ha meg nem haladta azt)... Érdekes volt a fényképeken látni, ahogy a boldog ara zöldben, az üzletember pedig csokornyakkendőben állt/ült az anyakönyvvezető előtt... A szertartás alatt az aranyemberként is hívott Klapkának megszólalt a telefonja, hiszen ő még ekkor sem hajlandó lenémítani a készüléket... Kiss Mari ezen jót mosolygott, holott, egy maflást kellett volna adnia leendő urának, mert ilyen eseményen nem telefonálgatunk a vakvilágba... Ha pedig mégis olyan fontos ember vagyok, hogy tíz percre sem tudom kikapcsolni a készüléket, akkor pedig nem nősülök - ilyen egyszerű... A vasárnapi bulin aztán volt véget nem érő hitvesi csók (szép dolog az ifjú (!) pár ilyetén összefonódása), "majdnem-selfie" Medveczky Ilonával, egymás tortával tömése és buli hajnalig... Nos, ez utóbbiban szakadt el a cérna a szintén remek barátnál, Koós Jánosnál, aki megcsinálta a kötelező botrányt... Ez azért szükséges, mert különben a kutya nem beszélne a naaagy (?) eseményről...
Történt, ugyanis, hogy a művész úr először egy remek újdonságra, a 'Mondjátok meg Máriának' című nótára zendített rá, majd feleségével együtt előadott egy duettet is... Ezt követte Ady Endre egyik ismert költeménye, a 'Héjanász az avaron', amely alatt a (héja)násznép nem volt hajlandó elhalkulni... Az első figyelmeztetés után a bent ülők lenémultak, de a kinti vendégek nem, ezért Koós a mikrofonba ordította: "Kuss legyen már ott kint, büdös parasztok!"... Hiába, a stílus maga az ember, és az éltes korú énekes nem bírta tovább türtőztetni magát... Az igazi fordulat csak ezután következett, mert az est énekesnője, Baranyi Kati (oldandó a feszültséget) rákezdett a 'Jaj, de jó a habos sütemény' kezedetű örökzöldre... Akár egy Kusturica-filmben... Ha Andy Vajna nem látja meg ebben a hollywood-i kasszasiker lehetőségét, akkor semmiben sem... A menyasszonyi tortára azért még vesztegetnék egy mondatot, hiszen a tetején díszelgett a következő szöveg: "Most már jöhet a gyermekáldás!"... Nos, ha valami, akkor ez igazán vicces (?) volt... Utólag, persze, az üzletember régi barátjának adott igazat, és nem a kissé szalonspicces alkalmazottainak... Meg is lepődtem volna, ha nem így tesz... Azt hiszem, a fentiekben nem ez a lényeg, hanem az, hogy egy férfi képes "elcelebesedni", ha a felesége vagy élettérsa úgy akarja... Jó példa erre a fent nevezett Andy Vajna esete is, de ez a Klapka-sztori szintén ebbe a kategóriába sorolható... Nem hiszem, hogy egy "70+"-os esküvő ildomos dolog, mert ebben a korban már nem szoktak az emberek házasodni... Klapka is elmondta sokszor, hogy csupán az örökösödési törvény változása miatt szánta rá magát erre a lépésre... Ha így lenne, akkor kis ceremóniát tartott volna (botránymentesen), nem pedig puccparádét Budán... Ez már legyen az ő dolga, de azt gondolom, hogy az általa emlegetett szerénységbe a hétvégi esemény nem nagyon sorolható be... Sebaj!!!
A végére pedig egyetlen intelem az olvasóknak: nem fenyegetésképpen írom, de jövök én még divatba...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.