Gondolat - Ébresztő

Nem is olyan régen ismét a bulvár újságok címlapjain tűnt fel az a hölgy, aki igencsak megsértve érzi magát... Nemcsak azért, mert elvált asszony lett, hanem azért is, mert azt gondolja, kihasználták jóhiszeműségét...

Szerintem, meg nem... Aki ismert Simó Vivien élettörténetét (mondjuk, ezért a sztoriért nem nagyon kapkodnak Hollywood-ban), annak - talán - érhető lehet, miért gondolja azt Rippel Ferenc egykori felesége, hogy csúnyán elbántak vele... Mint ismeretes, januárban még azzal "roadshow"-zta körbe a bulvárt, hogy újra gyermeke lehet, miután rosszaindulatú daganat miatt eltávolították mindkét petefészkét, így esélytelenné téve őt a gyermekvállalásra... Aztán jött egy lelkes nagynéni, akinek a segítségével mégiscsak megszületett Herkules néhány éve, majd a család élete rossz irányba fordult... A felek elhidegültek egymástól, aminek - végül is - különköltözés és válás lett a vége... Aztán Vivien könyvet írt, és megtalálta új szerelmét... A kettőnek semmi köze egymáshoz, és az is csak a véletlen műve, hogy a jelenlegi barát nagyon hasonlít az exére... És itt jött a fordulat... Elhatározták ketten, hogy újabb babát szeretnének, és ennek már a fizikai megvalósítását körvonalazták az újságok hasábjain... Szó volt akkor csuklóban kifejlődő petesejtről és egy forradalmian új genetikai eljárásról, most pedig emberkísérlet elszenvedő alanyának és céltáblának nevezi magát az ifjú hölgy... Pedig ő "csak" segíteni akart más nőknek, akiknek hasonló - vagy teljesen más - okból nem lehet gyermekük... Régebben írt egy könyvet is az életéről - az is a segítség okán született... Kezdem azt hinni, hogy Vivien helyi érdekű Teréz anyaként tevékenykedik az országban, annyit szeretne segíteni másokon... Pedig - jelen helyzetben - neki lenne szüksége némi támaszra... Úgy érzi, hogy sokan bűnözőként kezelik, pedig ő "csupán" azt szerette volna elérni, hogy - valamilyen módon - gyermeket szülhessen új szerelmének (aki, lehet, hogy néhány év múlva - Ferihez hasonlóan - "megy a levesbe")...

Nem érti, miért baj az, hogy minden követ meg akart mozgatni a siker érdekében... Azt gondolja, hogy mások nem tudják, milyen érzés úgy belenézni a tükörbe, hogy onnan - saját maga számára - nem egy nő köszön vissza... Mások nem tudják, milyen érzés az, amikor kiderül valakiről, hogy - talán - soha nem lehet saját gyermeke... Megkér mindenkit, hogy sem reklámként, sem ellenreklámként ne használják fel őt ebben a témában, és én is szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem reklámozás folyik... Sem ellenreklám... Különben is, azt gondolom, hogy felhasználja Vivien saját magát ehhez, nincs is szüksége a hozzám hasonló "vélemény-huszárok"-ra... Azt mondja, hogy ha eddig - valamilyen szinten - példakép lehetett, most nem szeretné, ha ellenségkép válna belőle... Azt nem tudom, milyen szinten volt példakép, de már elővettem a pincekulcsot, hátha, lesz időm lemenni (és szétnézni ott) este... Betegsége idején kereste fel egy cég képviselője, hogy egy Amerikában már létező módszert ismertessen vele, amelyet ő akkor elfogadott... Nem gondolta, hogy erre még nem állt rendelkezésre a kellő engedély, őt "csak" a lehetőség érdekelte... Természetesen, most is "csupán" ez érdekli, és semmi köze az újbóli megszólalásának feltűnési mániájához... Sem az alkalmi pénzkeresethez... Mert aki valóban megsínyli a betegséget és a gyermektelenséget, nem biztos, hogy lépten-nyomon erről beszél... Egyszer azért kerül reflektorfénybe, mert nem lehet gyermeke, egyszer azért, mert mégiscsak lehet, egyszer pedig azért, mert mégsem... Azt hiszem, a következő megszólalás a "mégiscsak" kategóriájába fog tartozni, és nem mondom, hogy izgatottan várom... De ami késik, nem múlik, azt hiszem, hallunk még erről a véget nem érő történetről és Simó Vivienről... Persze, jó lenne, ha végre olyankor szólalna meg, amikor értelme és kézzel fogható eredménye van annak, amit csinál...

A végére pedig egyetlen intelem az olvasóknak: nem fenyegetésképpen írom, de jövök én még diavtba...