Gondolat - Ébresztő

Jóérzésű ember - nyilván - sajnálja Paudits Bélát, de van ennek a helyzetnek egy másik oldala is... Az ismert színészt nem beszámíthatónak nyilvánították, amely állapot kialakulásában neki is tevékenyen részt kellett vállalnia... Hogy hogyan, alább kiderül...

Ki ne emlékezne arra, amikor néhány éve Liptai Claudiával szemben kezdett el élő adásban ordibálni az utóbbi időben a botrányairól hírhedtté vált színész... Állítólag, néhány hete komoly fizikai fájdalmai vannak, emiatt orvosi felügyelet alá került, de akkor hiába keresték a kórházakban, nem bukkantak a nyomára... Azt gondolom, nem is ez a lényeg... Néhány soros levelében Paudits akkor azt írta, hogy könnyebbnek gondolta "a koporsó és a bölcső közti, félig halott lefutási időt"... Szomszédja szerint, a színésznek valóban nagy fájdalmai voltak, ő maga pedig egy korábbi interjúban elárulta, hogy egy 32 négyzetméteres, fűtetlen lakásban él, és gyógyíthatatlan érszűkülete van... Ágyhoz kötött, néhány tucat métert sem tud megtenni segítség nélkül... Sem lelkileg, sem fizikailag nem érezte akkor már erősnek magát, és nem értette azt sem, sokan miért támadják a saját maga által kialakított élete miatt... Van ebben a létben egy fogadott fiú, aki sokszor próbált meg segíteni neki... Ő Mihály, aki szerint, az is csak ront az állapotán, hogy a régi kollégái egyáltalán nem keresik őt, Paudits pedig van annyira hiú, hogy nem engedi magát sajnáltatni... Úgy gondolja, hogy még ő sem ismeri teljes egészében a Jászai Mari-díjas színész személyiségét, aki nagy lexikális tudással rendelkezik, és szeret tanítani, szereti továbbadni a tudását... Imádja a színpadot, és az bántja igazán, hogy fizikai állapota miatt nem képes játszani... Noha, van még egy lánya is Pauditsnak, akivel az elmúlt években csak telefonon tartják a kapcsolatot, de ez is sokat jelent a színésznek...

És akkor most a másik oldal... Értem én, hogy Paudits Bélának nem könnyű mostanság, de gondolhatott volna idősebb korára akkor, amikor még megtehette... Mert neki lehetősége is lett volna erre... Nem tudom elfogadni, hogy a jelen körülmények között is - kimondva-kimondatlan - mások segítségére számít, miközben az életét sokak segítségével ki tudta volna jobban is alakítani... Persze, ha megkérdeznénk, akkor ő elzárkózna ettől a kéréstől, de kinek nem esik jól, ha gondolnak rá... És nemcsak szellemi értelemben... Hasonló a helyzete, mint Antal Imrének volt, anno... Ő is egy ünnepelt közéleti személyiség volt a '80-as, '90-es években, majd amikor kezdték elfelejteni, jöttek az anyagi gondjai... Meg kellett volna értenie neki is, hogy a szekér örökké nem futhat, és akkor bizony jól jöhet némi megtakarítás... Késő bánat mindez Paudits Bélára vetítve, de bízom benne, hogy az ő példája segít megérteni a tézist a többiek számára... Egy betegség - pláne idősen - sohasem jön jókor... Ha nincs az ember mellett senki, még nehezebb leküzdeni a kórt... De - legalább - könnyebb, ha az anyagi források rendelkezésre állnak... Még egyszer szeretném megerősíteni, hogy abban az esetben, ha ennek előteremtésére előzőleg lehetősége nyílik az embernek... Ettől függetlenül, természetesen, méltatlan, amit a sors az ismert színészre mért, de lássuk be, hogy az élet nem mindig igazságos... Jobbulást kívánok Paudits Bélának és kitartást mindahhoz, ami még rá várhat... Mindenki másnak pedig okosabb tervezést az időskorra... Hátha, nem kell majd évtizedek múlva ilyen cikkeknek megjelenni egyik újságban sem... Bár, félek tőle, hogy ez az ábránd kicsit naív - tekintve, a mai világot...

A végére pedig egyetlen intelem az olvasóknak: nem fenyegetésképpen írom, de jövök én még divatba...