Természetesen, ez a költői kérdés nem a családtagokra és a rokonok, barátokra vonatkozik, hanem a médiára... Minden csoda három napi tart - szokták mondani... Úgy látszik, ez is...
Tegnap érkezett haza Kollár Lajos, az expedíció vezetője, akit - annak rendje és módja szerint - már a repülőtéren letámadott a keselyűként viselkedő sajtó... Természetesen, nem az éppen arra kiküldött emberekkel van bajom, hiszen ők csak a munkájukat végzik... A probléma ott van, hogy a legapróbb részletekig kívácsiak olyan dolgokra, amelyek a magánélet részét képezik... A visszatért hegymászó bemutatott olyan fényképeket, amely Zsoltékat ábrázolták, de az azonosításukra alkalmas fotók nem kerültek nyilvánosságra... Kérdem én: miért is kellene két holttestet a sajtónak megmutatni??? Csak azért, hogy másnap a 'Blikk' címlapján legyen féloldalas kiemeléssel és öles szalagcímmel??? Erre írtam én az előbb, hogy magánügy... Nyilván, foglalkozni kell két olyan ember halálával, akiknek a neve közszájon forgott - pláne, miután elég sokat reklámozta a média az expedícióikat... De a haláluk - és annak megértése, feldolgozása az érintettek részére - megiscsak olyan belsőbb folyamat, amelyet nem lenne szabad megzavarnia semmilyen magát újságírónak valló szakbarbárnak...
Emlékezhetünk még néhány évvel ezelőttre, amikor egy focista pályán történő összeesése okán másnap az egész sajtót belengte annak közeli képe, amely - mint később kiderült - a halála pillanata környékén készült... Nem hiszem, hogy ennek kellene a trendnek lennie... Néhány napja még nem múlt el úgy magát valamire tartó bulvár-magazin, hogy utolsó utáni képeket és videókat ne elsőként közöltek volna az ismert hegymászókról... Aztán ezek a felvételek és egyéb anyagok ritkulni kezdtek - annak rendje és módja szerint... Hiszen érkeztek újabb és újabb, fontos hírek az országba, amelyekről be kellett számolni... Ez pedig azzal járt, hogy a régebbi történések háttérbe szorultak - természetes folyamat... Fenti példák is azt mutatják, hogy a média egyáltalán nem az EMBER-re volt az elmúlt napokban kíváncsi, nem a megtört FELESÉG-et szerette volna az orgánumok nagy része segíteni, hanem a nézettséget és az olvasottságot "megnyomni", hiszen ez az érdeke az írott és elektronikus sajtónak... Ne lepődjünk meg, ha a jövőben is találkozunk majd olyan információkkal, amelyek egy-két napig lépten-nyomon szembe jönnek velünk, majd nagyon hamar eltűnnek a süllyesztőben... Ilyen ez a média, sajnos...
A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.