Folytatódik nemrég elkezdett sorozatom, amelyben olyan ismertebb emberekkel foglalkozom, akik néhány éve nincsenek napi rendszerességgel a televízió képernyőjén...
Ezúttal Radványi Dorottyáról írok, aki egy régebbi története kapcsán került bele az egyik bulvár-magazinba egy-két hete... Történt, ugyanis, hogy az ismert televíziós bemondónő elérkezett az 50. születésnapjához, amelyet a férjével Spanyolországban ünnepeltek meg... Eszébe sem jutott volna, hogy a későbbiek folyamán hullámvölgybe kerül majd a kapcsolatuk, hiszen 28 éve voltak együtt, és amióta megszületett a fiuk, hármasban élték rendes családi életüket... Nem éltek társasági életet, nem igazán kötöttek új barátságokat, azt gondolták, hogy a közöttük lévő szövetség életük végéig kitart... A sors azonban közbeszólt, és nehéz próbatétel elé állította őket... Átbeszélgetett éjszakák következtek, és - szerencsére - az egykor a TV2-t is megjárt Dorottya visszatalált párjához... Azóta pedig vállalhatóbb, őszintébb és nyitottabb személyiséggé vált... Hálás szívvel gondol azokra, akik végig mellette álltak, és úgy érzi, felpezsdült az élete... Már nem tartja rabságban a család, a házimunka - nem éri be azzal, hogy működteti a családot, és vezeti a háztartást... A barátnőivel koncertekre és színházba jár, hatalmas biciklitúrákat szervez a családdal - szóval, minden olyan dolgot megtesz, amelyet régebben nem szeretett, vagy nem csinált... Azt gondolja, sikerült legyőznie magát, és a 3 évvel ezelőtt kezdődött érzelmi válsága ma már a múlté... Igaz, nemrég Pécsett megnézte Ingmar Bergman 'Jelenetek egy házasságból' című darabját, és a végén elsírta magát a többi nézővel együtt... Nem gondolta volna, ugyanis, hogy vele is megtörténhet mindaz, ami másokkal...
Ismét egy jó példa arra, hogy senki sem képez kivételt bizonyos dolgok alól... Vannak olyan párkapcsolati helyzetek, amelyek bizalmatlanságra, érzelmi megingásra adhatnak okot - ekkor kell okosan megoldani a problémákat... Nincs olyan házasság, amelyben idővel ne lennének hullámvölgyek, az a megoldás kulcsa, hogyan kezeljük ezeket... Megragadjuk-e a legkisebb szalmaszálat, és addig húzzuk, ameddig a másiknak elege lesz belőlünk, vagy éppen ez a szalmaszál szolgál arra, hogy összekössön két embert a nehéz helyzetben??? Niylván, szerencsésebb az utóbbi verzió, de nagyon sokan az előbbi mellett döntenek életük folyamán... Az idő, persze, megmutatja, hogy az adott szituációban jó döntést hoztunk-e, de én mégis azt gondolom, hogy némi nyitottság a többi ember felé, megfelelő kikapcsolódási lehetőségek és jó adag tolerancia elég ahhoz, hogy bonyolultnak tűnő helyzeteket is könnyedén orvosolhassunk... Ehhez kívánok mindenkinek sok sikert!!!
A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.