Gondolat - Ébresztő

Miután túl vagyunk a megnyitón, és celeb-sportolóink is megfogadták, amit kellett, azzal kezdeném, amelyik az egyik legfontosabb hír volt tegnap Londonban: a magyar férfi vízilabda-válogatott nem jutott a legjobb négy közé az angol fővárosban... A Kemény-legények 11-9-es vereséget szenvedtek az olaszoktól, ellenben a férfi kézilabda-válogatott küzdelmes csatában verekedte tovább magát Izland ellen, és kajakosaink is aranyérmeket "húztak" a habokban...

A kicsit hosszabb bevezető után, nem áll szándékomban alázni Kásás Tamásékat és felmagasztalni a Mocsai-csapatot... Azt gondolom, hogy amit utóbbiak elértek a pályán, komoly munka eredménye, és ez a munka megvan a pólós srácokban is... Csak az a baj, hogy valahogy nem jött össze nekik - nemcsak a tegnap este, hanem az ezt megelőző mérkőzések sem... Ettől függetlenül, ugyanolyan szeretnivaló csapat maradtak, mint voltak, és a lányok ugyanolyan hévvel (gödöllői, ráckevei vagy soroksári) mennek majd ki az edzéseikre, hogy deltás férfiakat láthassanak...

Nem vagyok hajlandó beállni, tehát, abba a sorba, amelyik hamarosan a földhöz fogja döngölni Kemény Dénest és csapatát, hiszen lássuk be, minden sorozat megszakad egyszer (még a 'Barátok közt'-nek is ez lesz a sorsa, csak bírjuk kivárni!!!)... Nem lehet örökre a csúcson maradni - és valljuk be, az borzasztó unalmas is lenne... Miután a vízilabda sokáig siker-sport volt hazánkban (és még a mai napon is az, szerintem), természetesnek vettük, hogy jönnek az eredmények... Ezek az eredmények a jövőben is meglesznek, csak egy kisebb hullámvölgyet kell átvészelnie a legényeknek... Az a rossz hírem van, hogy az idei sikeres kajak-kenu versenyek ellenére, biztosan lesz majd olyan olimpia, amelyiken nem nyernek érmet sem 200, sem 500, sem 1000 m-en hazánk fiai és lányai... Annak ellenére, nem lehet majd tőlük elvitatni az előző években megszerzett sikereiket és azokat az örömöket, amikor miattuk csendült fel a himnusz egy-egy győzelmük után...

Ami furcsa nekem, hogy majdnem minden beszélgetés azzal foglalkozik mostanában, hogy meg lehet-e élni a sportból, és olimpikonjainknak vannak-e anyagi gondjai... Természetesen, mindenkinek vannak anyagi gondjai, de az ötkarikás játékokon elinduló sportolóinkat - talán - jobban kellene támogatnunk... Nem értem, hogy néhány száz vagy ezer "kétballábas" idiótát miért kell milliárdokkal "megdobni" évente, miközben azok az emberek, akik valóban meghozzák Magyarország számára a sikert, majdhogynem filléres gondokkal küzdenek... Persze, nem biztos, hogy a sportolókra igaz mindez, előfordulhat, hogy "csak" a szakág került padlóra anyagilag az elmúlt években... Nem kellene áthelyezni a hangsúlyt (és a pénzt) olyan helyre, amelyik méltó módon fel tudja használni??? Csak egy gyors példa: miután a Debrecen felkerült a Bajnokok Ligája főtáblájára 2010-ben, nem kevés összeg ütötte a klub markát... Biztos, én vagyok a tudatlan, de fogalmam sincs, mihez kezdtek vele... Az azonban biztos, hogy sem tavaly, sem idén már nem sikerült megint "megugrani" a selejtezők köreit, így a Loki búcsúzott a további küzdelmektől a BL-ben...

Fentiekből látszik, nem hiszem azt, hogy olyan sportágakat kellene szponzorálni, amelyekben az életben nem leszünk életképesek... Vannak viszont olyan versenyek, amelyek szép sikereket jelentenek nekünk... Ha ezen versenyeken indulók életét lehetne egy kicsit megkönnyíteni a plusz-támogatásokkal, tegyük azt... Arról nem beszélve, hogy ezek a sportolók nem egyszer éveket, évtizedeket edzenek azért, hogy ott állhassanak a dobogó legfelső fokán... Ugyanez a tingli-tangli focistáinkról nem mondható el, miközben sokkal nagyobb összeg okán tartják a markukat hónapról hónapra... A súlypontok el vannak vétve, de remélem, hamarosan rend lesz ebben is... Természetesen, nem tisztem nekem megoldani a sport finanszírozását, de felhívni a figyelmet a - szerintem - rossz dolgokra, azt gondolom, lehet...

A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!