Gondolat - Ébresztő

Folytatnám képzeletbeli levél-cunamimat... Ezúttal egy olyan embernek szánnám irományomat, akinek legutóbbi megszólalása mélységesen felháborított... Állítólag, ő Magyarország legismertebb fitnesz-guruja... Igen, igen, mai "célpontom" Schobert Norbert...

Kedves Norbi!

Legutóbb a 'Story' magazinban olvashattunk Rólad és családodról... Felháborított az újságban szereplő cikk és tartalma, emiatt ragadtam virtuális tollat... Azt nyilatkoztad, hogy hosszasan vívódtál, mielőtt meséltél volna arról, hogy Édesanyád majdnem a kezeid között halt meg... Kár volt vívódnod, egyáltalán nem lett volna szabad ezzel a hírrel bejárnod a médiát (de még egyetlen újságot sem)... Eddig sem magasztaltalak az egekbe Téged, de ezzel a megnyilvánulásoddal még inkább lesüllyedtél a szememben...

Szóval, a dupla oldalas (és címlapos) történet szerint, Édesanyádat egy vizsgálat miatt vitted kórházba, ahol ő rosszul lett, és a szíve is leállt... Elmondásod szerint, senkinek sem kívánod, hogy átélje mindazt, amit Te ott átéltél a kórházban... Nevezetesen, hogy a kezeid között távozzon az élők sorából Édesanyád... Csak az orvosoknak és a szerencsének köszönhető az, hogy még most is köztetek van, mondod... Én is azt gondolom, Norbi, tedd össze a két kezed, hogy ez az állapot még sokáig így maradhasson!!! Persze, Te nem nagyon szerettél volna erről az esetről beszélni, de valahogy mégiscsak újságcikk lett belőle... Hogy, hogy nem, nem is nagyon érdekel... Etikátlan mindaz, amit ebben az ügyben tettél, legalábbis, szerintem...

Nézd, Norbi, nekem majdnem napra pontosan 9 hónapja ment el Édesanyám!!! És - ha kívánod valakinek, ha nem - nekem a kezeim között távozott egy másik dimenzióba... Bizony, bizony, irtózatosan nehéz (volt) feldolgozni azt (és ez még a mai napig is folyamatosan tart), hogy hiába próbálsz meg mindent megtenni azért, hogy visszahozd valahogy azt az embert, akit - néhány másikkal együtt - a legjobban szeretsz a világon, tehetlen vagy... Hiába próbálsz meg a magad módján újraélesztést eszközölni, a néhány percen belül kiérkező mentősök is csak a halál beálltát tudják megállapítani... Borzasztó nehéz ezt ép ésszel felfogni, Norbi! De nekünk Édesapámmal megadatott az, hogy együtt búcsúzhattunk el Anyukámtól... Kívánom, hogy Neked is lehetőséged legyen elbúcsúzni majd nagyon sokára Anyukádtól... Remélem, azzal a hírrel egy kicsit burokban fogsz élni, mert tudjuk, hogy sokan vannak olyanok, akik kíváncsiak a Hozzád hasonló celebek minden egyes történetére, de azt gondolom, van a magánéletnek egy olyan szelete, amely valóban magán jellegű...

Természetesen, mindenki maga dönti el, hogy mennyire engedi be az életébe a bulvár-sajtó szakmunkásait, de - szerintem - Te ezen a vonalon már átléptél... Nyilván, nem pénzügyi okokból osztottad meg a sztoridat a magazinnal, ám hibáztál ebben az esetben, azt gondolom... Nekem a pofámról is lesült volna a bőr, ha ismert emberként végig road-show-ztam volna az újságokat a szomorú hírrel... Gondolkozz el ezen, és próbálj meg nem minden rezdülésről beszámolni a bulvárnak!!! Egy idő után még keresettebb leszel majd ezzel a taktikával, mint most, meglásd!!!

Persze, jelen esetben az újságnak és Ómolnár Miklósnak is lehetett volna erkölcsi gátja nem leközölni a cikket... Nyilván a vonzó címlap és az ebből származó bevétel reményében lépték át eme bizonyos gátat... Csak remélni tudom, hogy a jövőben még egyszer nem fogják ezt megtenni...