Nem egyszerű dolog azt a tényt feldolgozni, ha egyedül marad az ember... Bizony, bizony, ez történt a 'Tények' című TV2-s hírműsor egy házigazdájával is nemrég...
Pachmann Péter néhány hónapja vált el feleségétől, majd rá egy hétre szakított barátnőjével... Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ebben a témában is van mire hivatkoznom, íme: http://majti.blog.hu/api/trackback/id/2770206... Mivel abban a bejegyzésemben sok értékes információ szerepel (legalábbis, remélem), nem szeretném magam ismételni... Helyette arról írnék, amiről mostanában Péter beszél...
Ez pedig nem más, mint az, hogy a mai napig sem sikerült feldolgoznia a válását... Azt gondolom, nincs egyedül ezzel, valószínűleg, minden jobb érzésű férfi hasonlóképpen érez(het) ilyen szituációban... Nem lehetett egyszerű otthagyni a feleségét és a gyermekét, bár, mindezt magának köszönheti... Ha nem kezd viszonyt egy gyakornokkal, nevezetesen Hajdú Petrával, akkor ez az egész hacacáré nincs... Ha viszont a másik oldalát nézem a dolognak, akkor - szerintem - nincs az a Hajdú Petra, aki be tud férkőzni egy kapcsolatba, ha az rendesen működik... Szóval, Pachmann-éknál már eleve sorsszerűnek tűnt egy harmadik megjelenése, csupán az volt a kérdés, hogy nála vagy a feleségénél kopogtat valaki előbb, aki szebben mondja, hogy szereti... Nos, Péter életébe érkezett meg az a bizonyos szerető, aki közben - amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan - el is tűnt... Így maradt egyedül a műsorvezető, aki azt gondolja, hogy feleségének sincs senkije... Mert, ha volna, arról ő tudna - nyilatkozta nemrég... És, amíg mindketten magányosan élik életüket, addig van remény arra, hogy újra közelebb kerüljenek egymáshoz... Eközben, természetesen, Péter a lehető legtöbb időt gyermekével tölti, akinek nem szükséges a kelleténél jobban megéreznie, hogy szülei már külön utakon járnak...
Nem is tudom, mit kívánjak nekik... Találjanak vissza egymáshoz, és próbálják meg újra együtt élni az életüket??? El lehet felejteni a válást, és az ezt megelőző időszakot??? Vagy próbálják meg valaki más oldalán a boldogság-keresést??? Sikerülhet elfelejteni azokat a napokat és hónapokat, amikor még együtt volt a család??? Megannyi kérdés, amely válaszra vár... Ha meglesz(nek) a válasz(ok), akkor - ígérem - újra előveszem majd a témát...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.