Egyrészt, nehéz szavakat találni mindarra, ami ma reggel a Lágymányosi híd budai hídfőjénél történt... Másrészt, ez az eset sem tipikus bulvár-hír, de én azt gondolom, hogy megér néhány keresetlen szót tőlem...

Ha szigorúan a tényekre szeretnék hagyatkozni, akkor azt írnám, hogy a hajnali órákban egy személygépkocsi rossz irányból hajtott fel a Lágymányosi híd budai oldalán, és összeütközött egy éppen arra elhaladó "postás kocsi"-val... A helyszínen három fiatal vesztette életét, további három ember pedig (akik szintén a személygépkocsiban ültek) életveszélyes, illetve súlyos sérüléseket szenvedett... A helyszínelés miatt órákig megbénult a környék forgalma, a Fővárosi Tűzoltóság, valamint az Országos Mentőszolgálat helyszínre érkező szakembereinek pedig hatalmas lelki erőre volt szükségük a mentés folyamán...

Felvetődik az emberben egy ilyen jellegű hír kapcsán, hogy bizony az alkoholos vagy a drogos befolyásoltság mennyire káros hatással van / lehet az emberi szervezetre, hiszen azt sem tudja, melyik hídra vezető utat válassza... Lehet puffogtatni a fokozottabb rendőri ellenőrzést az utakon, illetve a megelőzés fontosságára felhívni a figyelmet...

Igen, ám, de amikor kiderül, hogy a fiatalok egyáltalán nem voltak semmilyen káros szer befolyásoltsága alatt, csupán a fáradság miatt nézték el a felhajtót, mellesleg pedig Jászberényből valók, ahol az ottani hagyományőrző együttes oszlopos tagjai, bizony, bizony, illik elgondolkodnunk, hogy hány esetben prejudikálunk anélkül, hogy a teljes hátterét tudnánk egy-egy történetnek... Hiszen ebben az esetben szó sincs alkoholról vagy drogról, csupán néhány lelkes fiatalemberről, akik azért utaztak székes fővárosunkba, hogy bemutathassák tudásukat nekünk is... Sajnos, ez vezetett - közvetve - a mai tragédiához...

Abba bele sem tudunk gondolni, hogy a szülőknek mennyire fájdalmas lehet mindez, elvégre, ők életerős, fiatal gyermekeiket engedték el aznap, akik már sohasem térnek vissza hozzájuk... Értelmetlen módon hagyták el ezt a világot, hiszen még annyi szép és hasznos dolgot vihettek volna véghez, ha több időt hagy nekik a sors... De - ki tudja, miért - nem ezt tette, helyette elragadott - jelen helyzet szerint - három huszonévest, és - sajnos - annak is megvan az esélye, hogy az áldozatok száma nőni fog...

Azt gondolom, nem tehetünk mást, mint elgondolkozunk azon, hova sietünk annyira, melyik úton érjük el célunkat, miközben megpróbálhatnánk a lehető legnagyobb körültekintéssel MEGÉLNI mindent... Nem véletlen a MEGÉLNI szó csupa nagybetűvel, mert azt se felejtsük el, hogy minden egyes nappal rövidül földi pályafutásunk, ezért nincs olyan sok időnk ÉLDEGÉLNI... Ha élményeket szeretnénk szerezni, akkor MEG KELL ÉLNI a napokat, heteket, hónapokat... Egyszóval, a mindennapokat...