Gondolat - Ébresztő

Többször foglalkoztam már - ezen blog keretein belül is - a magyar labdarúgó válogatottal, illetve a honi kortárs labdarúgás vezetésével...

A (negatív) véleményem nem sokat változott fenitekkel - legfőképpen dr. Mezei Györggyel és tevékenységével - kapcsolatban, de a jó ízlés azt kívánja tőlem, hogy egy-egy kisebb-nagyobb siker kapujában ne szirtkozódjak, hanem elismerően írjak "fiainkról"...

Ami a sikereket illeti, kijutott belőlük nekünk mostanában... Kezdődött San Marino "elpáholásával" a széria, de valljukm meg, rutinfeladat volt legyőzni őket... Igaz, ekkora arányú gólkülönbségre még én sem számítottam (8-0), de nem esett ám rosszul... És azt se felejtsük el, hogy volt már labdarúgásunk történetében olyan, amikor egy rutinfeladatba (is) beletört a bicskánk... Ebbe most - szerencsére - nem...

Az igazi meglepetést azonban - sokak számára - Finnország idegenbeli legyőzése jelentette... Pláne úgy, hogy ezen a meccsen végre nem mi kaptunk a véghajrában gólt vagy gólokat, hanem mi találtunk be az északiak kapujába, hiszen Dzsudzsák Balázs 94. percben lőtt találatával alakult ki az 1-2-es végeredmény... Jó volt megtapasztalni, hogy Dzsudzsák végre nem a "celeb party"-k ünnepelt sztárjaként tetszelgett a címlapokon (pl. Bódi Sylvi lehetséges partnereként), hanem mindenki által elismert teljesítményével került a sportrovatokba...

Szóval, úgy néz ki, 3-asba kapcsoltak a fiúk, reméljük, hamarosan 4-es fokozat lesz ebből... Bár, ugyanolyan könnyen lehet alapjárat, vagy "lefulladás" is a vége... Bízom benne, hogy Egervári Sándor negédes stílusa mögött valóban teljesítményre sarkalás folyik az edzéseken, és lesz még világverő válogatott a magyar... Bár, én ezt már, sajnos, nem fogom megélni... De dr. Mezei György távozását a honi labdarúgás környezetéből, remélem, még igen...