Ezt szokták mondani a közutakon a piros lámpákra... Igaz lehet az állítás... Hogy miért? Íme két példa:
1., Másfél hete írtam arról, hogy Rubint Réka és Schobert Norbert - nyolc év után - templomi keretek között is kimondta a boldogító igent (ld. Úrja megnősült az ismert fitneszguru - http://majti.blog.hu/api/trackback/id/2284704)... Az eseményről a Story magazin 36. számában is megemlékeznek, idéznék a cikkből:
[...] Az ötlet alig két hete fogalmazódott meg Rékában. Éppen egy piros lámpánál állt az autójával, miközben azon gondolkozott, mivel is lephetné meg a férjét közelgő házassági évfordulójuk alkalmából. [...]
2., Kovács Lázár esetében is így kezdődött a dolog (ő is a piros lámpánál állt autójával), azzal a különbséggel, hogy ő nem templomi ceremóniával, hanem egy "balkezes" gyerkőccel rukkolt elő...
Ki így, ki úgy ünnepel... Közös azonban a történetekben, hogy a 3. gyermek mind a két családnál már úton van... Sok boldogságot!
Tetszik
0
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.