Gondolat - Ébresztő

Mivel eme blog - elsősorban - magyar celebekkel foglalkozik, és csak ritkán tekint ki a nagyvilágba, a mai bejegyzésem sem Elvis Presley-ről fog szólni... Bár, Zámbó Jimmy-t is nagyon sokan szerették hazánkban - legalább, annyira, mint a rock and roll királyát, anno...

Közel egy hónapja írt arról a 'Story' magazin, hogy a tragikus hirtelenséggel elhunyt énekes mégiscsak él, mert mostanság Amerikában látták... Két egyáltalán nem elvakult (á, dehogy!!!) rajongó is beszélt az énekeshez fűződő kapcsolatáról... Elsőként álljon itt Ibolya története, aki Miskolctapolcán üzemeltette azt a szállodát, amelyben Jimmy is gyakran megfordult... Majd Amerikába ment, és egy éttermet nyitott - szintén, az énekes tiszteletére, ahol egész nap Jimmy-dalok szólnak, és a Király kedvenc ételei vannak az étlapon... Ez tényleg nem rajongás (á, dehogy!!!), hanem egy visszafogott üzletasszony megélhetési lehetősége...

Ibolya, egyébként, rendszeresen kap égi jeleket Jimmy-től, állítólag... Egy végtelen hosszú lépcsőn ereszkedik alá az énekes, és nyújtva a hölgy felé a kezét... Ő azonban még nem akar vele tartani, így Jimmy eltűnik... Egyetért Edit asszonnyal abban, hogy az énekes üzeneteket küld nekik a túlvilágról... Ha nem tudják, hogyan döntsenek, ő megmutatja a helyes utat... Sőt, arra is rávilágít nekik, amikor valami baljóslatú dolog fog történni az életükben... Erre jó példa, amikor csempézés közben leesett egy üveg, és darabjai egy koronát (!) formáztak... Ezután szenvedett autóbalesetet Krisztián, Jimmy egyik fia... Máskor egy villám csapott az étterembe, és a kapcsolószekrény pont Ibolya mellett robbanr szét... Ezután pedig Anna néni, Jimmy édesanyja került kórházba... Kell ezt tovább magyarázni??? Ugye, nem...

És arról a nevadai magyar férfiről se feledkezzünk el, aki élve látta Jimmy-t, állítólag... Ő még a nyolcvanas években ismerte meg személyesen a tengerentúlon élő énekest, aki akkortájt egy bárban dolgozott... Mostanság pedig egy bevásárló-központban látta viszont, amint éppen fagyit nyalt... Megismerte az akcentusát és a haját... Amikor pedig rákérdezett ezekre, akkor az "idegen" zavarba jött, sarkon fordult, és futásnak eredt... Ám, mintha húzta volna az egyik lábát, bicegett (valószínűleg, Árpy lehetett az, aki előzőleg, egy focimeccsen meghúzta a bokaszalagjait)... Hogy miért, azt majd egy Stephen King-regényben olvashatjuk tovább... Gondolom én, állítólag...

Fentiekből is látható, hogy az emberi képzelőerőnek és hiszékenységnek nincs határa... Én is hiszek abban, hogy eltávozott szeretteinkkel fel tudjuk venni a kapcsolatot, és segítenek, amikor szükséges... Azt azonban, hogy láthatjuk is őket jártunkban-keltünkben, nekem már hihetetlen... Beleképzelhetjük őket különböző szituációkba, de az egyik esetben sem a valóság... Ha valaki mégis ezt hiszi, könnyen olyan világban találhatja magát, amely elrugaszkodott a mindennapi élettől... És ő is el tud távolodni a barátaitól, szeretteitől, sajnos...

A végére pedig néhány remek tanács az olvasóknak: harcoljanak a kilók ellen dekákkal, érdeklődjenek a világ dolgai iránt, de ne higgyenek el mindent, amit az újságokban olvasnak!!!