Gondolat - Ébresztő

Olybá' tűnik nekem, hogy a múlt hét az érzelmekről szólt a blogon... Volt könnyes esküvő és megrázó szakítás is... Most is ez utóbbi témakörében szeretnék egy kicsit elmélyülni, mégpedig egy olyan hír kapcsán, amelyre én nem számítottam volna...

Nyolc év után ért véget Görög Zita és Seres Attila kapcsolata... Nem véletlenül nem a házasság szót használom, hiszen ők ketten - éveken át - úgy alkottak egy párt, hogy nem "hajtották igába a fejüket"... 2004-ben a 'Megasztár' adásai alatt szerettek egymásba... Zita volt - Till Attila mellett - az egyik műsorvezetője a produkciónak, Attila pedig a koreográfusi munkálatokat látta el... Utóbbi akkor még házasságban élt, ám eme szerelem hatására otthagyta családját, és Zitával alapított újat... Ennek két gyümölcse is született, és minden arra engedett következtetni, hogy a fiatalok között teljes az összhang... Az egykori modell (aki néha még ma is csinál ilyen feladatokat) élvezte az otthon nyújtotta nyugalmat, és mindenkinek azt mondogatta, boldog párkapcsolatban él... Majd a gyermekek nőni kezdtek, és Zitát már nem elégítették ki addigi tennivalói, többre vágyott... Eközben Attila egyre több és több munkát vállalt, aminek az lett a következménye, hogy a pár beleszürkült a hétköznapokba... Nemrég pedig maga Zita nyilatkozta egy bulvár-magazinnak, hogy Attila már hónapok óta nem lakik velük...

Amíg a kapcsolatuk sokaknak adott erőt a mindennapokban, addig a szakításuk híre éppúgy elbizonytalanította az közvélemény erre fogékony részét... Hiszen abban az esetben, ha már egy csinos és sikeres modellt is otthagy a párja, akkor az "egyszerű" háziasszonyt miért nem??? A válasz: azért, mert az "egyszerű" háziasszony sok esetben többet tesz az otthon melegéért, mint egy kifogástalan alakú hölgy... Tudniillik, bár, ezzel nem írok le semmit újat, nem a külső számít egy boldog kapcsolat rövid vagy hosszú távú sikerében, hanem a felek közötti kompromisszum-készség... Hogy hagynak-e teret a másiknak megvalósítani önmagát, vagy rátelepszenek "áldozatukra"??? Úgy érzi-e a másik, hogy érdemes energiát fektetni a szerelmükbe, vagy csupán parkoló-pályának tekinti párját??? Képes-e megérteni a másik gondolatait, vagy a sajátjaival van teljes mértékben elfoglalva??? Együtt tud-e gondolkozni a másikkal, vagy képtelen erre??? Megannyi kérdés, amelyeknek semmi köze a másik ember "csomagolásához"... Hiszen, amint azt a mellékelt ábra is mutatja, nem a 90-60-90-es méret a siker kulcsa a boldog párkapcsolatokban...

Mindentől függetlenül, azt kívánom Zitának, hogy amennyiben úgy gondolja, hozza helyre párjával a kapcsolatukat... Mert ez lenne a gyermekek érdeke is... Ha erre semmi esély, akkor pedig külön-külön kell megpróbálni boldogulni az élet rögös útján... Megint beigazolódni látszik az egyik tézis, miszerint, ha egy nő egy másik nőtől szereti el annak párját, ne csodálkozzon, ha idővel őt is lecserélik... Kapcsolatuk elején ő a gaz csábító, a végén pedig ő az elhagyott feleség, élettárs, stb... És az élet megy tovább...