Gondolat - Ébresztő

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem... Pedig a sors mindig tudja, hogy mit akar... Még akkor is, ha ezt többen kétségbe vonják, és másokat hibáztatnak saját kudarcaikért...

A fenti sorok jutottak eszembe, amikor a hétvégén volt szerencsém megnézni Koncz Zsuzsa tavaszi, Aréna-beli koncertjéről készült televíziós anyag második részét a közszolgálati csatornán... Azt nem is firtatom, hogy miért gondolták a jó érzékkel (?) megáldott szerkesztők, hogy a 23.00 utáni kezdést kell preferálni, mint az egyik legnézettebb műsorsávot bármelyik napon - noha, a nagykoncert első része is vasárnap este volt 22.00 után... No comment... Nyilván, nem is az volt a cél, hogy a legnézettebb legyen ez a produkció a heti összehasonlításban, hiszen hazánkban a közszolgálat egy szükséges rossz... Sajnos, bele kell férnie olyan dolgoknak is, amelyet az előbb említett jó érzékű (?) szerkesztők a hátuk közepére sem kívánnak... Azonban megoldást kell találniuk néha (persze, kompromisszumokkal), hiszen akkor "nem érheti szó a ház elejét"... Nos, ez történt most is, de - Kasza "TV2 vagy Morning Show" Tibi - kifejezésével élve - nem ez, ami igazán böki a csőröm... Tulajdonképpen, nincs is, ami böki, csak az általam kedvelt dalokat hallgatva eszembe ötlött, hogy milyen különböző életpályát futottak be azok az énekesek és énekesnők, akik - nagyjából - egy időben léptek először a világot jelentő deszkákra... Nyilván, nem ugyanabban az évben, de - a korosztályt tekintve - nincs nagy időbeli eltérés köztük... Az egyik ilyen úton próbált meg sikeres lenni, a másik peig olyanon... Az egyik ilyen dalokat vitt sikerre (?), a másik olyanokat... Az egyik elfogadta a bulvár közeledését, a másik nem... És ez az, ami igazán megkülnöbözteti őket... Mindenki dalát lehet hallgatni, ha szereti valaki, de nem mindenkiről tudnak olvasni a bulvárral is foglalkozó újságok címlapjain vagy belső hasábjain... Mekkora szerencse!!!

Tipikusan ilyen énekesnő Koncz Zsuzsa is, akivel, ugyan, még nem találkoztam személyesen, de nagyon szimpatikusnak találom azt az életvitelét, amellyel elzárkózik a celeb-világtól, és inkább más, fontosabb dolgokra koncentrál... Ha kellene még mondani másokat is az ő korosztályából, akkor Kovács Katit és Zalatnay Saroltát mindenképpen meg lehetne említeni... Érdekes, hogy előbbi már egy zsűrizéssel nyitott a közösség felé, utóbbi pedig a börtönéveivel és a fiatalkori szerelmeivel (is) beírta magát a bulvár történelem-könyvébe... Ezzel szemben Koncz Zsuzsáról nincsenek pletykák, nincsenek titkos randevú(k)ról információk, nincsenek botrányok, nincsenek szembesítések... Dalok vannak, régiek és újak, tetszetősek és kevésbe jól sikerültek - bár, utóbbi ízlés kérdése... Sokan szeretik - látszik ez a megtelt Arénából is (ha én Kiskunlacháza iskolája legkisebb termének felét meg tudnám tölteni - talán, ennél még nagyobb teremfeltöltés is sikerülhetne -, boldog lennék... Ismeretlen érzés számomra, amikor sok ezer emberrel néz valaki farkasszemet a színpadról, akik csak azért vannak ott, mert szeretik, amit a művész csinál... Nem ismerem ezt az érzést, de biztos hátborzongató és irigylésre méltó egyben... Ahogy az is az, hogy Koncz Zsuzsa sok évtizede meg tudott maradni embernek,előadónak, nőnek... Nem azt mondom, hogy Kovács Kati és Zalatnay Sarolta nem, csak egy kicsit rögösebb utat választottak ők ehhez... Pedig a kevesebb néha több - és nemcsak az építészetben... Remélem, hogy Koncz Zsuzsa még sok-sok termet tölt meg a jövőben is - és én vállalom: lassan 34 éves leszek, mégis szeretem a dalait hallgatni... Nem hiszem, hogy ezek csak az idősebbeknek szólnának,ha igen, akkor egy kicsit szentimentálisabb vagyok az átlagnál...

Ha tetszett, lájkolja a blog oldalát a Facebook-on, és extra tartalmakért csatlakozzon a „Gondolat - Ébresztő" közösséghez ugyanitt...