Gondolat - Ébresztő

Az már biztos, hogy Claudia nem folytatja a szériát, szóval, nem Ábrahám Edit kapcsán írok ma reggel... A téma - látszólag - pitiáner, mégis szóra érdemes... Szerintem...

Akik rendszeresen olvassák a blogot, tudhatják, hogy nem igazán vagyok kibékülve a szériával... Persze, savazni mindig könnyebb, jobbat, izgalmasabbat, pergőbbet, életszerűbbet csinálni annál nehezebb... Mivel erre meg sem kértek eddig, nem is adnék ötleteket, az azonban feltűnt, hogy az RTL Klub mostanában egy tejszínhabos tortákat gyártó vállalkozással szerződhetett, mert nemcsak a 'Barátok közt'-ben tűnt fel ez a motívum a képernyőn... Már az 'Éjjel-Nappal Budapest' szereplői is ilyen finomságokkal (?) dobálóztak főműsoridőben nemrég... De visszatérve a később kezdődő napi sorozatra, Illés Péter bakancslistájának volt ez az egyik eleme, amelyet múlt héten pénteken láthattunk a televízióban... Egy ilyen jelenet felvétele - egyébként - dög unalmas lehet, és nem sok szót érdemel, az egyik 'Fókusz'-ban mégiscsak megkérdezték a három fiatalt (Nyári Dia, a szerelmes Aradi Balázs és Kiss Péter Balázs), hogyan vették fel a képernyőn látottakat... Akkor a Hannát megszemélyesítő ifjú hölgy azt mondta, szivacsokat használtak a próbák folyamán, mert csak egyszer lehetett élesben eljátszani a jelenetet... Egy bulvár-magazinban pedig azt olvastam később, hogy párnákkal próbálták el mindezt... Nos, nem tudom, melyik állítás igaz, és nem is tisztem eldönteni, de furcsa, hogy a szereplők maguk sem tudják, mi volt a kezükben, amíg nem azok a bizonyos torták... Ugye, hogy szóra sem érdemes a sztori, de azért érdekes???

Mint ahogy, az is érdekes, hogy a sorozat szereplői miből élik a mindennapjaikat... Itt és most nem a magánéletükre gondolok, mert színészként - nyilván - van havi fizetésük... Biztos, sokan sokfelé felvetették már ezt, így elképzelhető, hogy egy lerágott csontot veszek elő, de az kicsit "szexi", hogy András halála után a Berényi Kft. (nem ez a hivatalos elnevezése, de én maradnék ennél) roppant gyorsan áttért a tervezésből a kivitelezésbe... Most már nem hatalmas projekteken dolgoznak a tervezőasztal mögött, hanem élesben építik fel mások elképzeléseit... Nyilván, minden nagy projektet egy ilyen kisebb méretű iroda kap, amely sok-sok embert el tud tartani, miközben másból sem áll az életük, mint kávét főznek, és a saját életük kínos pillanatait teregetik ki a többiek előtt estéről estére... Ugyanez a helyzet a Rózsa Kávéházzal is... Vendéget nem sokat látunk, az aktuális pincérek mindenhova mennek munkaidőben, csak az asztalok közé nem jutnak el, mégis gyümölcsöző vállalkozásnak bizonyul Bartha Zsolt részére... Aki mindennel foglalkozik, ami egy kicsit is illegális, csak a vendéglátóipari egység teendőivel nem nagyon... Azt sem értem, hogy minek kisfőnök egy ilyen kávéházba, hiszen a raktárban lévő 2 db salgó polcon lévő árukészlet nyomon követése nem embertelenül nagy feladat... Sebaj, a lényeg, hogy ilyen körülmények és munka-mentalitások között is lehet nagyvilági életet élni... Legalábbis, a képernyőn...

A végére pedig egyetlen intelem az olvasóknak: nem fenyegetésképpen írom, de jövök én még divatba...